Egyszer a Tiszteletreméltó Ánanda elment a Magasztoshoz. Amikor megérkezett, meghajolt előtte és leült oldalt. Ahogy ott üldögélt, a Magasztos ezt mondta neki:

—Ánanda, minden fogadalom és gyakorlat, minden életmód, minden szent élet, amelyet alapvető fontosságúként követnek, mindegyik meghozza gyümölcsét?

—Uram, ezt nem lehet [megválaszolni] kategorikus válasszal.

—Akkor, Ánanda, adj rá egy analitikus választ.

—Amikor valakinek—miközben valamilyen fogadalmat és gyakorlatot, valamilyen életmódot, vagy az alapvető fontosságúnak tekintett szent életet követi—a nem üdvös [tudati] minőségei megerősödnek, az üdvös [tudati] minőségei meggyengülnek: az a fajta fogadalom és gyakorlat, életmód és alapvető fontosságúként követett szent élet nem hozza meg gyümölcsét. De amikor valakinek—miközben valamilyen fogadalmat és gyakorlatot, valamilyen életmódot, az alapvető fontosságúnak tekintett szent életet követi—a nem üdvös tudati minőségei meggyengülnek, az üdvös tudati minőségei megerősödnek: az a fajta fogadalom és gyakorlat, életmód és alapvető fontosságúként követett szent élet meghozza gyümölcsét.

Ez az, amit a Tiszteletreméltó Ánanda mondott, és a Tanító egyetértett vele. Ekkor a Tiszteletreméltó Ánanda—felismerve, hogy a Tanító egyetért vele—felkelt ülőhelyéről, meghajolt a Tanító előtt, majd miután körbe járta őt, távozott.

Nem sokkal azután, hogy a Tiszteletreméltó Ánanda távozott, a Magasztos ezt mondta a szerzeteseknek:

—Szerzetesek, Ánanda még mindig képzésben van, de nem könnyen találni párját a bölcsességben.