Adzsátaszattu király

Így hallottam:

Egy ideig a Magasztos Rádzsagahában, a Keselyűcsúcs-hegyen tartózkodott. Abban az időben Adzsátaszattu, a vidéhai királyné fia, Magadha királya, meg akarta támadni a vaddzsíkat. Így beszélt:

—Én bizony ezeket a vaddzsíkat, bár nagyerejűek és nagyhatalmúak, elpusztítom, eltörlöm, bajba és romlásba döntöm.

És magához hívatta a bráhmin Vasszakárát, Magadha miniszterét:

—Bráhmin, menj el a Magasztoshoz és a nevemben borulj a lábához, érdeklődj jólléte felől, hogy jó egészségben, kényelemben, ereje teljében van-e! Majd mondd el neki, hogy meg akarom támadni a vaddzsíkat! Jegyezd meg jól mindazt, amit erre a Magasztos kifejt, és beszéld el nekem! Mert amit a tathágaták mondanak, az mindig úgy is van.

—Igenis, Uram—válaszolta a miniszter, majd befogatott a legjobb kocsikba, azok közül is a legjobbra felhágott és kivonult Rádzsagahából a Keselyűcsúcs-hegy felé. Amíg lehetett, kocsival ment, majd leszállt és gyalog folytatta útját a Magasztoshoz. Miután megérkezett, barátságosan üdvözölték egymást, baráti és udvarias szavakat váltottak. A miniszter oldalt leült, és átadta a király üzenetét.

Eközben a tiszteletreméltó Ánanda a Magasztos mögött állt és legyezte őt. Akkor a Magasztos megkérdezte tőle:

—Mit hallottál, Ánanda, rendszeresen összegyűlnek a vaddzsík, gyakran tartanak gyűlést?

—Igen, Uram, így hallottam: rendszeresen gyűléseznek.