Így hallottam. A Beérkezett Szávatthi mellett Migára anyjának házában tartózkodott a Keleti Parkban. Ebben az időben Vászettha és Bháradvádzsa a szerzetesek között élt, remélve, hogy maguk is szerzetessé válhatnak. Egy reggel, mikor a Beérkezett befejezvén magányos meditációját kijött a házból sétálni kezdett annak árnyékában.

Vászettha észrevette ezt, és így szólt Bháradvádzsához:—Bháradvádzsa barátom, a Beérkezett kijött a házból és sétálgat. Menjünk oda hozzá. Ha elég szerencsések leszünk, személyesen Tőle hallhatjuk a Tanítást.

—Valóban—mondta Bháradvádzsa, s így odamentek a Beérkezetthez, üdvözölték, s vele együtt kezdtek sétálni.

A Beérkezett így szólt Vászetthához:—Vászettha, ti mindketten Bráhminnak születtetek, s ekként nevelkedtetek, majd elhagytátok a Bráhmin családok világi életét az otthontalanságért. Nem bántanak s becsmérelnek titeket a Bráhminok?

—De, valóban, Uram a bráhminok bántanak s becsmérelnek minket. Nem tartják vissza szemrehányásaik áradatát.

—Nos, Vászettha miféle szemrehányásokkal illetnek?

—Uram, a Bráhminok ezt mondják: „A Bráhmin kaszt a legmagasabb kaszt, a többi kaszt hitvány, a bráhmin kaszt fényes, a többi kaszt sötét, a bráhminok megtisztultak a többiek nem, a bráhminok Brahmá igazi gyermekei az ő szájából születtek, Brahmából születtek meg, őáltala keletkeztek, ők Brahmá örökösei. És ti, ti elhagytátok a legmagasabb osztályt és leborotvált fejű, alantas gondolkodású sötét társak alsó osztályába távoztatok, olyanok közé, akik Brahmá lábából születtek! Ez helytelen, ez nem illendő, hogy ilyen nép közé vegyüljetek!” Így bántanak minket a bráhminok, Uram.

—Mikor a bráhminok ilyeneket mondanak, elfelejtik a régi hagyományt, Vászettha. Hiszen tudhatjuk, hogy a bráhmin nők, a bráhminok feleségei menstruálnak, majd teherbe esnek, szülnek és szoptatnak. És ezek az anyaméhből született bráhminok állítják, hogy Brahmá szájából születtek, Brahmából születtek […] Ezek a bráhminok helytelenül mutatják be Brahmát, hazugságokat mondanak, és érdemtelenségeket szereznek.

Ez a négy kaszt létezik, Vászettha: khattiják, bráhminok, kereskedők és iparosok. Néha egy Khattija életet vesz el, elveszi, amit nem adnak neki, szexuális vétséget követ el, hazudik, elmerül a rágalmazásban, durva beszédben, a haszontalan fecsegésben, mohó, rosszindulatú, vagy rossz szemléletű. Ezek a dolgok erkölcstelenek, és annak tekintettek, vétkesek és annak tekintettek, kerülendők és annak tekintettek, egy Árjához nem méltók és annak tekintettek, rosszak rossz következményekkel és a bölcs által elítélendők, s előfordulnak a khattiják között, és ugyanígy van a bráhminokkal, kereskedőkkel és iparosokkal is.

Néha egy khattija tartózkodik az élet kioltásától, […] nem mohó, rosszindulatú, vagy rossz szemléletű. Ezek a dolgok erkölcsösek és annak tekintettek, kifogástalanok és annak tekintettek, követendők és annak tekintettek, egy árjához méltók és annak tekinttettek, ragyogók ragyogó következményekkel és a bölcs által dicsértek, s előfordulnak a khattiják között, és ugyanígy van a bráhminokkal, kereskedőkkel és iparosokkal is.

Ezért a rossz és ragyogó tulajdonságok, melyek elítélendők vagy dicséretesek a bölcs szemében, egyformán oszlanak el a négy kasztban, a bölcs nem érti mi okból lenne a bráhmin kaszt a legmagasabb rendű. Miért van ez? Azért, Vászettha, mert bárki a négy kasztból, aki szerzetessé válik, egy arhat, aki leküzdötte a romlottságot, igaz életet él, megtette, amit meg kellett tennie, letette a terhet, elérte a legmagasabb célt, lerombolta a visszatérés béklyóit, aki megszabadult a legmagasabb tudás által—az a Dhamma kincse által érte ezt el és nem pedig a nem-Dhamma által.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

Ez a szemléltetés meg fogja világítani, hogy lehet a Dhamma a legjobb ebben a világban és a következőben is. Kószala királya, Paszénádi tudja: „Gótama szerzetes elhagyta a szomszédos Szákja törzset.” Most a szakják Kószala királyának hódolnak. Neki ajánlják alázatos szolgálataikat, üdvözlik őt és tisztelik őt, megfelelő módon szolgálják őt. És ahogyan a szakják a Királynak hódolnak […], olymódon hódol a Király a Tathágatának, gondolván: Ha Gótama aszkéta jó-születésű, én rossz-születésű vagyok; ha Gótama aszkéta erős, én gyenge vagyok; ha Gótama aszkéta külsőleg kellemes, én visszatetsző vagyok; ha Gótama aszkéta befolyásos, én csekély befolyással bírok”.

Nos, ez a Dhamma megbecsülése miatt van így, a Dhamma nagyra becsülése miatt, a Dhamma tisztelete miatt, a Dhamma tiszteletteljes magasztalása miatt, hogy Paszénádi király tiszteletét fejezi ki a Tathágata előtt, és a kellő megbecsüléssel szolgálja.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

Vászettha, ti mindannyian, legyetek bár különböző származásúak, nevűek; különböző klánból és családból valók, aki otthonát hátrahagyva az otthontalanságba távozott, bárki kérdezi tőletek, kik vagytok, ezt válaszoljátok: „Aszkéták vagyunk, a szákja követői”. Kinek a hite a Tathágatában mély, meggyökerezett, megalapozott, szilárd, megingathatatlan bármely aszkéta vagy bráhmin, bármely déva vagy mára vagy Brahmá vagy a világ bármely lénye által, az híven állíthatja: „A Magasztos igaz fia vagyok, a szájából születtem, a Dhammából születtem, a Dhamma által keletkeztem, a Dhamma örököse vagyok.” Miért? Azért, Vászettha, mert így nevezik a Tathágatát: „A Dhamma Teste”, vagyis „Brahmá teste” vagy „Dhammává válik” vagyis „Brahmává válik”.

Eljön az idő, Vászettha, előbb vagy utóbb, hosszú idő múlva, mikor ez a világ összehúzódik. Mikor ez bekövetkezik, a lények többnyire majd az Ábhassszara Brahmá világba születnek. És ott időzvén tudatból-teremtettek, derűvel táplálkoznak, önmagukban fénylők és a légben mozgók és tündöklők—és így maradnak hosszú időn keresztül.

De előbb-utóbb, hosszú idő múlva ez a világ ismét kitágul. Eközben az Ábhassszara Brahmá világ lényei, melyek eltávoznak onnan, többnyire ebben a világban születnek. Itt tartózkodván tudatból-teremtettek, derűvel táplálkoznak, önmagukban fénylők és a légben mozgók és tündöklők—és így maradnak hosszú időn keresztül.

Ebben az időszakban, Vászettha, egyetlen víztömeg volt, és minden a sötétség volt, a vak sötétség. Sem a Hold, sem a Nap nem jelent meg, sem csillagképek, sem csillagok nem jelentek meg, éj és nappal nem különült el, sem hónapok vagy hetek, sem évek vagy évszakok, nem volt nő és férfi, a lények csak lények voltak. És előbb-utóbb, nagyon hosszú idő után a sós szárazföld kiterjeszkedett a vizek fölé, ahol a lények laktak. Úgy, mint mikor a forró tej felszíne kihűlvén bőrré szilárdul s formát ölt. Színekkel, illatokkal és ízekkel volt felruházva, mint a tiszta vadméz.

Aztán néhány mohó természetű lény azt mondta: „Azt kérdem, mi lehet ez?” és megízlelték a sós földet, amely az ujjukon volt. Eközben az íz megragadta őket és vágyakozás ébredt bennük. Aztán más lények ezeket követve szintén megízlelték az anyagot az ujjukkal. Őket is megragadta az íze és vágyakozás ébredt bennük. Így hozzáláttak, hogy a kezükkel darabokat törtjenek az anyagból azért, hogy megegyék. És ennek következtében eltűnt a saját fényük. Mivel eltűnt saját fényük, megjelent a Hold és a Nap, éj és nappal szétváltak, hónapok és hetek megjelentek s az év s az évszakok. S e mérték szerint a világ újjáalakult.

És ezek a lények folytatták a lakmározást a sós földön, táplálkozva vele és általa tápláltan. És ezt cselekedvén testük egyre közönségesebb lett, s külsejükben különbözővé váltak. Némelyek széppé lettek, némelyek csúnyává. A szépek undorodtak a csúnyáktól, mondván: „mi szebbek vagyunk tőlük” és mivel önteltté és beképzeltté tette őket a kinézetük, az ízletes föld eltűnt. Emiatt összegyűltek, és szomorúan sírtak: „Ó, az az íz! Ó, az az íz!” Mikor manapság valami kellemessel találkoznak az emberek, a régi mondást ismételgetik „Ó, az az íz!” anélkül, hogy értenék.

És aztán, mikor az ízletes föld eltűnt, egy tapló bukkant fel a gombafélék családjából, szép színű volt, illatos és ízletes. Színe, mint a ghí-nek, vagy a vajnak, íze nagyon édes, mint a tiszta vadmézé. És a lények leszedték és megették a taplót. Ez sokáig eltartott. És ahogy ették a gombát testük még közönségesebb lett, s a különbségek tovább növekedtek köztük. És a szépek undorodtak a csúnyáktól, és mivel önteltté és beképzeltté tette őket a kinézetük, az édes gomba eltűnt. Ez után a kúszónövények tűntek fel, oly gyorsan növekedvén, mint a bambusz, és azok is olyan édesek voltak, mint a tiszta vadméz.

És a lények leszedték és megették a kúszónövényeket. Ahogy ették a kúszónövényt, testük még durvább lett s a különbségek tovább növekedtek köztük. És egyre önteltebbek lettek, így a kúszónövények is eltűntek. Ekkor összegyűltek, és panaszosan siránkoztak: „Micsoda kár, a kúszónövényünk nincs többé! Mit veszítettünk!” Így manapság, ha megkérdezed az embereket, hogy miért szomorúak, így felelnek: „Oh, mit vesztettünk!” egy régi mondást ismételnek anélkül, hogy felfognák értelmét.

Aztán, miután a kúszónövények eltűntek, rizs tűnt fel a szabad területeken, héjtól és rizsportól mentesen, illatosan és fényesen. És amit este vacsorára leszedtek, az reggelre újranőtt és beérett és amit reggel szedtek reggelire, az újranőtt és beérett estére úgy, hogy nyoma sem maradt az aratásnak. A lények szedték és ették a rizst nagyon hosszú időn keresztül.

És ahogy ezt tették, testük még durvább lett s a különbségek köztük tovább növekedtek. És a férfiaknak férfi szerveik, a nőknek női szerveik alakultak ki. A nők mértéktelenül belefeledkeztek a férfiakba és a férfiak a nőkbe, s ebben a mértéktelen egymásra csodálkozásban vágy ébredt bennük és a testük égett a sóvárgástól. És később emiatt az izzás miatt belemerültek a testi szerelembe.

És mások, akik látták őket belemerülni, szeméttel dobálták meg őket és hamuval és tehéntrágyával miközben így kiabáltak: „Dögöljetek meg mocskos bestiák! Hogy tehet egy lény ilyet egy másikkal!” akárcsak manapság, amikor a menyasszonyt kivezetik, néhány ember szeméttel dobálja meg és hamuval és tehéntrágyával anélkül, hogy értené, hogy egy régi rítust ismétel. Amit régen rossznak tekintettek, most jónak tekintik.

És azok a lények, akik akkoriban elmerültek a testiségben, ki voltak tiltva a faluból vagy városból egy vagy két hónapra. Ennek megfelelően azok, amelyek rendkívül hosszan merültek el az erkölcstelen élvezetekben, nekiláttak szálláshelyet építeni maguknak, hogy védetten tehessék azt.

Egyszer megesett, hogy ezek közül a lények közül az egyik, aki hajlott a lustaságra így gondolkodott: „Nos, hát mért kéne nekem a rizs begyűjtésével bajlódnom, este vacsorára és reggel reggelire? Mért ne gyűjthetném be egyszerre mind a két étkezésre?” és így tett. Aztán egy másik jött oda hozzá és így szólt: „Gyere, gyűjtsük be a rizst!” „Nincs rá szükségem, barátom, gyűjtöttem két étkezésre valót.” Így a másik követvén az első példáját két napra valót gyűjtött be egyszerre, mondván: „Ennek körülbelül elegendőnek kell lennie.” Aztán egy újabb lény jött oda ehhez a másodikhoz „Gyere rizst begyűjteni.” „Nincs rá szükségem, barátom, gyűjtöttem két napra valót.” … 4 napra valót … 8 napra valót … Mivel ezek a lények raktárt készítettek a rizsnek s azon éltek, rizspor és héj kezdte beburkolni a magot, és ahol learatták, ott nem nőtt újra azonnal, és a levágott hely látszott, mert a rizs különálló csoportokban nőtt.

A lények összegyűltek, hogy siránkozzanak: bűnös gyakorlat ütötte fel fejét köztünk: eleinte tudatból-teremtettek voltunk, derűvel táplálkoztunk, … (itt megismétlődnek az egész periódus eseményei a legvégső fejleményekig, a bűnös módszerek emlegetéséig) … és a rizs külön csomókban nő. Így most osszuk fel a rizst körülhatárolt területekre.” És így cselekedtek.

Aztán, Vászettha, egy kapzsi természetű lény, mikor a saját területén körülnézett elvett egy másik terültet is, amit nem adtak neki és élvezte gyümölcseit. A többiek elkapták, és azt mondták:

„Bűnös dolgot műveltél, elvettél egy még egyszer akkora terültet, mint a tiéd. Soha többé ne tegyél ilyet!” „Nem fogok” mondta, de megtette másodszor és harmadszor is. Újra elkapták és szidalmazták, és néhányan megütötték ököllel és néhányan kövekkel és néhányan botokkal. És így, Vászettha, megszületett annak elvétele, amit nem adtak, ítélkezés, hazugság és bűnhődés.

Aztán a lények összegyűltek és siránkoztak azon, hogy ilyen gonosz dolgok ütötték fel fejüket köztük, mint elvétele annak, amit nem adtak, ítélkezés, hazugság és bűnhődés. És azt gondolták: „Ki kellene neveznünk egy bizonyos lényt, aki haragot mutat ott, ahol az jogos, és ítélkezik afelett, aki felett kell és bünteti azt, aki kiérdemli a büntetést. Viszonzásul adunk neki egy részt a rizsből.” Így elmentek a legcsinosabbhoz, a legszebbhez, a legkellemesebbhez, a legtehetségesebbhez, és megkérték, tegye ezt meg nekik egy rész rizsért cserébe, és ő beleegyezett.

„Az emberek által választott” a jelentése a Mahá-Szammatának, ami az első hivatalos rang, amely bevezetésre került. „A mezők ura” a khattija jelentése a második az ilyen rangok között. És „a többieket a Dhammával megörvendeztető’’ a rádzsa jelentése a harmadik rang, amely bevezetésre került. Vászettha, ez tehát a khattija kaszt eredete a régi elnevezéseknek megfelelően, ahogy bemutattam neked. Hozzánk nagyon is hasonlatos lények közül kerültek ki, különbség nélkül, és a Dhammának megfelelően és nem másként.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

Aztán néhány lény így gondolkodott: „Rossz dolgok jelentek meg köztünk, úgymint elvenni azt, amit nem adnak, ítélkezés, hazugság és bűnhődés. Félre kell tennünk a gonosz és ártalmas dolgokat. És így cselekedtek. „Félretették a gonosz és ártalmas dolgokat” a bráhmin jelentése, ami az ilyen emberek bemutatására szolgáló első szokásos cím. Ágakból kalyibát készítettek maguknak az erdőben és abban meditáltak. Ahogy a füstölő tüze kialudt és félretették a mozsártörőt, alamizsnát gyűjteni a reggeli és esti étkezésükhöz, élelmet keresni bementek a faluba, városba vagy királyi városba, aztán visszatértek lombkalyibájukhoz meditálni. Az emberek látták ezt és megjegyezték, hogyan meditálnak. „Akik meditálnak” ez a dzsájaka jelentése, amely a második hivatalos rang, amellyel bemutatják őket.

Mivel páran ezek közül a lények közül nem tudtak lombkalyibában meditálni, a környező városokban és falvakban telepedtek le és könyveket állítottak össze. Az emberek látták ezt, és hogy nem meditálnak. „Akik nem meditálnak” ez a jelentése az adzsájakának, ami a harmadik hivatalos cím, amely bemutatja őket. Ebben az időben ezt alacsony rangnak tartották de ma ez a legmagasabb. Vászettha, ez hát a bráhmin kaszt eredete a régi elnevezésekkel, amellyel illették őket. Hozzánk nagyon is hasonlatos lények közül kerültek ki, különbség nélkül, és a Dhammának megfelelően és nem másként.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

Aztán, Vászettha, néhány a lények közül összeházasodott, különféle foglalkozást űztek és ez a „különféle” a jelentése a vesszának, amely ezeknek az embereknek a hivatalos elnevezése lett. Ez tehát a vessza osztály eredete, a régi elnevezés szerint, amellyel jelölték őket. Hozzánk nagyon is hasonlatos lények közül kerültek ki, különbség nélkül, és a Dhammának megfelelően és nem másként.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

És Vászettha, azok a lények, akik még maradtak elmentek vadászni. „Ők az alsók, akik a zsákmányból élnek” ez a szudda jelentése, amely ezeknek az embereknek a hivatalos elnevezése. Ez tehát a szuddák osztályának eredete, a régi elnevezés szerint, amellyel jelölték őket. Hozzánk nagyon is hasonlatos lények közül kerültek ki, különbség nélkül, és a Dhammának megfelelően és nem másként.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

És aztán, Vászettha, innen eredt az, hogy némely khattija aki elégedetlen a saját dhammájával elindul otthonát elhagyva az otthontalanságba távozik, azt gondolván: aszkétává válok. És bráhmin is tett ilyet és vessza is tett ilyet és szudda is tett hasonlóan. És ebből a négy osztályból létrejött az aszkéták osztálya. Az ő eredetük is hozzájuk nagyon hasonló lények csoportjából történt, különbség nélkül és a Dhammának megfelelően, nem másként.

A Dhamma a legjobb az embereknek,
Ebben az életben és a következőben is.

És Vászettha egy khattija aki rosszul vezette életét rosszul beszélt és gondolkodott, rossz nézeteket vallott, minden rossz nézet és cselekedet következményeként halála után, mikor teste széthull, rossz irányba születik újra, rossz sorsban, bukásban, a pokol szintjén. És ugyanígy jár egy bráhmin egy vessza vagy egy szudda is.

Ily módon, ha egy khattija, aki helyesen vezeti életét, jól beszél és gondolkodik, jó nézeteket vall, ezen jó nézetek és cselekedetek következményeként halála után, mikor teste széthull jó irányban, jó sorsban születnek újjá, égi szinten, és ez igaz egy bráhminra, egy vesszára vagy egy szuddára is.

Egy khattija, aki mindkét módon cselekszik tetteiben, beszédében és gondolkodásában is, következményeként ezeknek a vegyes nézeteknek és cselekedeteknek, halála után, mikor teste széthull, örömteli és fájdalmas tapasztalatai is lesznek, és ez igaz egy bráhminra, egy vesszára vagy egy szuddára is.

Egy khattija, aki uralkodik magán, a beszédén és gondolatain, fejleszti a megvilágosodás hét tényezőjét, az megvalósítja a parinirvánát ebben az életében És ez igaz egy bráhminra, egy vesszára vagy egy szuddára is.

Vászettha, Brahmá Szanankumára mondta ezt a verset:

„A khattija annak szemében legjobb, ki klánt és születést tisztel,
Ki pedig tud és gyakorol, felér istennel s emberrel minddel!”

Ez a vers helyes dallamú s nem rossz, helyes szövegű s nem rossz, hasznot hozó s nem haszontalan. Én is ezt mondom, Vászettha:

„A khattija annak szemében legjobb, ki klánt és születést tisztel,
Ki pedig tud és gyakorol, felér istennel s emberrel minddel!”

Így szólt a Magasztos és Vászettha és Bháradvádzsa örvendtek és felderültek szavain.

The Long Discourses

|_III. The Chapter with Pāṭikaputta

DN27. A kezdetekről való tudás

Translations [23]

English

繁體字

日本語

Deutsch

Italiano

Español

Português

Русский

Norsk

Magyar

Srpski

עִבְרִית

हिंदी

ಕನ್ನಡ

বাংলা

Việt Ngữ

Bahasa Indonesia

සිංහල

ပြန်သွားရန်

ภาษาไทย

पाळिभासा (Pāli)

Reference

Translations [23]

English

繁體字

日本語

Deutsch

Italiano

Español

Português

Русский

Norsk

Magyar

Srpski

עִבְרִית

हिंदी

ಕನ್ನಡ

বাংলা

Việt Ngữ

Bahasa Indonesia

සිංහල

ပြန်သွားရန်

ภาษาไทย

पाळिभासा (Pāli)

Reference

Commentaries [0]