Így mondta a Beérkezett, az Arahat, tőle így hallottam:

„Ez a három érzés van. Melyik az a három? A kellemes érzés, a fájdalmas érzés és a sem-kellemes-sem-fájdalmas érzés. A kellemes érzésre úgy kell tekinteni, mint ami szenvedésteli. A fájdalmas érzésre úgy kell tekinteni, mint egy nyílra. A sem-kellemes-sem-fájdalmas érzésre úgy kell tekinteni, mint ami állandótlan. Ha egy szerzetes a kellemes érzésre úgy tekint, mint ami szenvedésteli, a fájdalmas érzésre úgy tekint, mint egy nyílra, a sem-kellemes-sem-fájdalmas érzésre úgy tekint, mint ami állandótlan, akkor róla elmondható, hogy ő egy nemes személy, aki helyesen lát, aki elvágta a vágyakozást, szétzúzta a bilincseket, és aki—az önhittségen helyesen keresztüllátva—véget vetett a szenvedésnek.” Ez az értelme annak, mit a Beérkezett mondott. Erre való tekintettel mondta ezt:

Bárki, aki a kellemest
szenvedéstelinek,
a fájdalmast
nyílnak,
a békés semlegest
állandótlannak látja,
Ő egy olyan szerzetes,
aki helyesen lát.
Ezáltal ott megszabadul.

A közvetlen tudás mestere,
megbékélve,
ő egy bölcs,
elhagyta láncait.

Ebben az értelemben mondta ezt a Beérkezett, ahogy tőle hallottam.