Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy
elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermett, becsületes, egyenes,
nyájas szavú, szelíd és szerény,

megelégedett, kevés igényű,
kevés elfoglaltsággal bíró, egyszerű életet élő,
érzékeit uraló, körültekintő,
tartózkodó, családokhoz nem kötődő.

Ne tegyen semmit sem,
amit a bölcsek rosszallnának.
Legyen minden lény boldog és békés,
töltse el boldogság.

Minden létező élőlényt,
legyen gyenge vagy erős,
hosszú, nagy—vagy középtermetű,
rövid, kicsiny vagy vaskos,

látásból ismert vagy sosem látott,
távolban vagy közelben lakó,
létező vagy létezést kereső,
kivétel nélkül minden lényt töltsön el boldogság.

A másikat senki sehol tönkre ne tegye,
meg ne alázza.
Haragból vagy ellenszenvből
senki se kívánjon a másiknak rosszat.

Ahogyan az anya védi gyermekét, egyetlen gyermekét,
akár élete árán is,
úgy terjessze ki az ember szívét határtalanul,
mindenre, ami csak él.

Az ember szerető szívét
terjessze ki határtalanul, minden világra
— fölfelé, lefelé és minden irányban —,
akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül, ellenségeskedés nélkül.

Amíg az ember lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot,
akár áll, akár jár, akár ül, akár fekszik.
E tanítás szerint ezt mondják
magasztos állapotnak.

Nem bonyolódván vélekedések hálójába,
erényekkel ékesen és átlátással fölvértezve,
az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást.
Az ilyen ember bizony nem tér vissza újra anyaölbe.